|
III. A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉS
CÉLJA ÉS FELADATAI:
A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető indivídum és szociális lény aktivitását. A gyermek, fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés – az érés – sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg.
Az óvoda, nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán „megengedi”, hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével.
Az emberi jogok és a gyermekekt megillető jogok, alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére irányul nevelőmunkánk, az egyenlő hozzáférés biztosításával.Fontosnak tartjuk, hogy a gyermeket – mint fejlődő személyiséget gondoskodás és különleges védelem illeti meg.
A tevékenységközpontú óvodai nevelés a 3-7 éves korú gyermekek szociális életképességét (életre nevelését) minden későbbi fejlődés alapjaként kezeli, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítja, azaz kooperációra és kommunikációra kívánja képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket.
A kooperáció és a kommunikáció az adott nevelési intézmény lehetőségei között valamennyi nevelési helyzetre vonatkozóan a következő konkrét tartalmat foglalja magába:
1. A kooperáció konkrét tartalma:
a társas, közösségi és egyéni élet feltételeinek közös összehangolt erőfeszítésén alapuló
újratermelése.
2. A kommunikáció konkrét tartalma:
a közmegegyezésre (a konszenzusra) való törekvés mindazokban a kérdésekben, amelyek az együttélés és az együttműködés előkészítését, lebonyolítását, ellenőrzését és értékelését szolgálják
Az óvoda a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítására törekszik. A kisgyermeknek ahhoz, hogy boldoguljon, meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, az eszközöket használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat. Ez akárhogyan is nézzük, komplex létfeladat, a szociális tanulás intenzív formája. Ennek egy részét- eltérő kulturális színvonalon- a családok teljesítik. Az óvoda azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődleges szocializáció folyamatában, hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb színvonalra emelését is vállalja, azaz kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális tanulást.
A társadalom és az egyén kölcsönviszonyának valamiképpen a nevelés fogalmában is
tükröződnie kell.
Felfogásunk szerint a nevelés a társadalom számára szükséges egyéni képességek
intenzív fejlesztése, a mi esetünkben a tevékenységközpontú óvodai nevelés célja:
A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magába foglalja:
a, a teljes gyermeki személyiség fejlesztését a tevékenységek által és a tevékenységeken
keresztül.
b, az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül.
Ez a pedagógiai program- az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében- fejlesztő hatásokban gazdag nevelési alaphelyzetek, megteremtését feltételezi. A nevelési alaphelyzet mindenek előtt az adott nevelési intézményre jellemző tevékenységek,
együttműködési formák, kapcsolatok, fejlesztő hatások és fejlődési lehetőségek összefüggő rendszerében és által létezik.
A nevelés, mint „tudatos értékválasztás” a nevelési helyz
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…